Nyilván azt is lehetne gondolni, illetve az is lehetne a helyzet, hogy sok-sok pénzből, de sajnos nem így van. Az igazság az az, hogy rettenetesen sokat dolgoztunk és hiperoptimisták (vakmerők/felelőtlenek) voltunk (mondjuk leginkább én vagyok az optimista/felelőtlen a családban). Az egyetlen segítségünk Tabó volt, aki Szegedről költözött ide hozzánk két hónapra és dolgozott látástól vakulásig, hétvégén is. Három részletben fizettük ki a járandóságát, az utolsót közvetlenül karácsony előtt, ráadásul nem azért kellett részletekben fizetnünk, mert drágán dolgozott volna vagy mert nem lett volna szüksége a jól megérdemelt pénzére azonnal.
Ezen kívül viszont a villanyt (ami még nincs is kész), a fűtést (WinWatt-tal kell kiszámolni:-), festést, burkolást stb. mind-mind mi csináltuk.
Én nem gondolom ezt az egészet drámai áldozatnak, ha végtelen sok időm lenne meg végtelen sok pénzem, akkor szívesen elbütykölgetnék életem végéig, de sajnos a helyzet az nem egészen ez volt, szóval nem ajánljuk senkinek, hogy ugyanezt csinálja:-). Már tavaly is föl akartam tetováltatni a kezemre, hogy nem építkezem többet, de utólag sajnos az ember mindig elfelejti, hogy közben milyen stresszes volt.
Az egészhez még az is hozzá tartozik, hogy már az építkezés elején is tudtuk, hogy a munkahelyem bezár, közben egyre-egyre valóságosabb veszély kezdett lenni, hogy nem is tudjuk megtartani munkahely hiányában a házat, a bajokat tetézendő közben tönkrement az autónk (nem kicsit, hanem motorcsere (tartozás), kaptunk 1700 €-s gáz-villany számlát (nincs még kifizetve), nem utalták a családi pótlékunkat, volt még millió más rettenetesen ijesztő dolog is, de azt már nem részletezem:-)...
Szóval egyszerűnek nagyon nem volt egyszerű ez az egész (a gyerekek tudnának mesélni, mellesleg fantasztikusan rendesen viselkedtek), de azért utólag nem volt fölösleges.
Ha egyszer kiszámoljuk, mennyibe került, nem fogjuk eltitkolni, de az az igazság, hogy annyi "apróságot" költöttünk, hogy úgysem sikerülne soha összeadni.
Ha egyszer kiszámoljuk, mennyibe került, nem fogjuk eltitkolni, de az az igazság, hogy annyi "apróságot" költöttünk, hogy úgysem sikerülne soha összeadni.
Az összes bútort valóban nagyon olcsón ebay-eztük össze, illetve öröklünk sok mindent a volt főbérlőnktől, mindkét gyerek íróasztalát például.
Egyszer majd beteszünk ide egy képet a padlás vagy pláne a ház kiindulási állapotáról, de sajnos az itthoni számítógépünk is tönkrement szentdélelőtt és azon van minden fényképünk...
Nagyon örülünk, hogy elkészültetek. Öröm kívülről nézve is , de gondolom mekkora öröm a családotoknak. :) Kellemes, puha fészket építettetek. Kívánjuk, hogy az Új esztenmdőben a szeretteitekkel együtt töltött percek órák formájában arassátok le a sok-sok munka gyümölcsét! Andi, Zsolti és a gyerekek
VálaszTörlésAki (nem) mer, az (nem) nyer :)
VálaszTörlésGyere Ali, tetováltassunk együtt, csak az ezzel a gond, hogy nekünk még biztos lesz mit csinálni a házon, és te is biztos találsz még valami tennivalót
Nem azt akarom föltetováltatni,hogy nem csinálok semmit (bár az sem lenne épp hülyeség). Csak, hogy nem építkezem. Amúgy ma is glettelgettem egy kicsit a lépcsőföljáróban, teljesen élvezetes dolog volt, villanyt is szereltem az is jól esett. Igazából csak a pénz fogyása az, ami az idegeimet ki tudja készíteni:-)
VálaszTörlés